 |
Kalifornia 2010.05.07. |
Perzsa ember a szemüvegét igazgatta a száránál fogva, két ujjal csippentve, hogy ne tűzzön a szemébe az erős kaliforniai nap. Messze, fent a hegyeken épült az új háza, odanézett és hunyorított, látta a kanyargó színes falakat, a napégette cserepeket, az ablakok tükreit. Mögötte zúgott az óceán. Állt így egy darabig, forgolódott az út szélén, lenézett a vízre, majd a tekintete felsiklott a szikkadt dombokra maga előtt. Háttal nekidőlt a kocsijának, és rágyújtott egy vékony cigarettára. Megszólalt a telefonja. A zsebébe nyúlt érte, rápillantott a számra, majd felpattintotta. – Igen? – Megint telefonált – mondta a hang az irodából. – És mit mondtál neki? – Hogy a házadat építed, és még egy hét, vagy kettő, három, mire megnézed a képeket. Nem szólt bele. Várt. – Majd én visszahívom. A jövő héten – folytatta a hang. – Rendben. De tudod, hogy nem érek rá most ezzel foglalkozni. – Persze, persze. Összecsapta a telefont, a zakója zsebébe csúsztatta. Tovább hunyorított, majd felnézett a szikrázó fakókék égre. Egy helikopter szállt el felette az óceán felől, enyhe fordulatot vett, és a völgy mentén az épülő háza felé tartott. Még egy utolsót szívott a vékony cigarettából, két ujjal csippentve megfogta, és a szürke aszfaltra hajította. Az autójához lépett, beszállt, beindította, majd nagy gázt adott, fel az úton, az új házához. |
A bejegyzés trackback címe:
https://erdektelen.blog.hu/api/trackback/id/tr941981642
Kommentek:A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban. Nincsenek hozzászólások. |
|
rss